Nem így terveztem… tudtam, hogy az ikerterhességeknél gyakrabban fordulnak elő váratlanságok, de erre életembe nem gondoltam.
Altatásra már nem volt idő csak érzéstelenítőt kaptam, mert minden perc számított. Edan fogta a kezem és ott maradt velem egész végig. Nem szidott és nem is haragudott, hogy nem szóltam neki, Ő se hitte el, hogy velünk történik ez.
Sejtettem, hogy az egész család kint áll az ajtó előtt.
- Meg is van az első… kisfiú. – mondta boldogan Edward, s nekem örömkönnyek szánkáztak végig az arcomon, mikor a baba felsírt.
- Eidan… - mondtam elhaló hangon. Edan rám nézett, nem sokat beszéltünk a nevekről, de volt két név… Egy fiú és egy lány.
Pár perc múlva megszületett a másik baba is, de Ő nem sírt fel. Carlisle eltakarta előlem, míg Edward velem foglalkozott. Látni akartam a másik kisbabám, hallani akartam a hangját.
- Esther! Esther, nézz Rám!- fogta satuba a fejem Edward, miután végzett a hasammal. – Nem lesz semmi baj!
- Kérlek… - zokogtam, amikor Edward arca megkeményedett. – Kérlek!
- Carlisle?- fordult hátra apjához, mire Ő átadta nekem halott kisbabám.
- Sajnálom!- mondta megtörve Carlisle.
Az édes kisbaba arc, mintha egy pillanatra megrezdült volna… Szőke haj keretezte arcát.
Adtam a hideg babahomlokra egy puszit… Edward kezét a homlokomra tette és fellélegezve fújta ki a levegőt.
Tenyeremben hirtelen elkezdett egy pici szív dobogni. Nem akartam kiadni a kezemből, így Edwardéknak muszáj volt a kezemet lefeszegetni a kisbabáról.
- Kicsim, Edana-nak orvosi felügyeletre van szüksége. Majd ha erősebb lesz… - próbált nyugtatni Edan, nem sok sikerrel.
A kislányomat és a kisfiamat akartam. A kisbabáknak az anyjuknál a helyük… Edwardék valószínűleg elaltattak.
De Én még álmomban is a kisbabáimra gondoltam.
Három napig folyamatosan altattak és fájdalomcsillapítót is kaptam. De aztán hagyták, hogy kitisztuljon a szervezetemből a gyógyszer. Edan mellettem volt és aludt.
- Edan… Szeretlek!- csókoltam meg alvó kedvesem.
- Kicsim, aludj még egy kicsit. – nyomott vissza a párnára.
- Három napja mást se csinálok. És szeretném már látni Eidant és Edanat.
- Rendben, de előtte kaphatok egy csókot?- tolta fel magát ülőhelyzetbe, majd felém tornyosulva megcsókoltam. Szerettem volna messzebbre is elmenni, de a hasamban lévő varratok meggátoltak.
- Kaptál csókot. Most mehetünk… - toltam el magamtól Edant.
- Oké, de hadd segítsek. – pattant fel az ágyból Edan, s megkerülve azt kisegített engem is.
Azt hittem, hogy összeesek az első pár lépésnél. De miután elértük a gyerekeknek kialakított szobát kifújtam a levegőt. A két gyönyörű kisbabám ott feküdt egy-egy kiságyban.
Kisfiúnknak bronzos haja volt, s türkiz szeme. Nézte a húgát, akinek szőke haja és barna szemei voltak.
Felvettem a kisfiunkat, míg Edan a kislányunkat, egymásra néztünk, majd megcsókoltuk egymást.
Az egész család körénk gyűlt, s mindenki boldog volt.
Hát, ennyi lenne! Nagyon köszönöm azoknak, akik írtak és azoknak is, akik pipáltak. Ez igazán rövidke történet lett, de szerintem - reménykedek benne - az Edan kedvelők megelégedtek vele.
A továbbiakról egy új bejegyzésben részesülhettek, amit kb. 22:0-kor kerül fel :)
Remélem, hogy legalább ide kapok néhány komit - esetleg annyit, amennyien vagytok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése